Talán érzed azt,hogy az évek során felhalmozott cuccok,tárgyak,érzelmek egyszer csak elkezdenek nyomasztani,egyre inkább frusztráltságot érzel,ingerlékeny vagy,és ez nemcsak a hormonok játéka,inkább a túlhajszoltság,nagy nyomás,sok dolog,szerteágazó figyelem, gyerek,család,vásárlás, takarítás,barátok,de jó lenne kávézni menni,de akkor a háztartással és a főzéssel mi lesz?még ezt és még ezt megcsinálom,aztán megpihenek….atyaég,mikor telt el az a 1,5-2 óra alvásidő,hiszen csak most fektettem le a gyereket???Atyaég,pont most akartam pihenni kicsit….szóval,ha ismerős a képlet,tudd, nem vagy egyedül,hanem inkább a mindent elvégezni akaró anya és a majd ráérek magammal is foglalkozni között vergődsz,ami amolyan káoszos időszakok váltakozása,amikor a legnagyobb igényünk és szükségünk lenne az egyszerűségre.
Például egy ilyen gyors tempójú változás: 1 év leforgása alatt férjhez mész,családot alapítasz,külföldre költözöl,gyereket szülsz,közben albérletbe költözöl ameddig a házadat épitgetik/ed,aztán a családi vállalkozás felépitésében segítesz be és a saját vállalkozásodat építgeted,emellett sok változás, újdonság, megszokni- és feldolgozni való van, érzelmileg is meglehetősen széles skálájú ez a mostani időszak:próbálod megszokni,hogy új országban vagy,távol a megszokott,kényelmes és laza életedtől,amikor CSAK kiugrottál kávézni a lányokkal,nem beszélve arról,hogy mennyire spontán tudtál lenni….és ez a minden a napi 24 órába kell beleférjen.
Amennyire pörgős voltam és energikus,spontán,most sokkal nagyobb igényem van a lelassulásra, kiszámíthatóságra, az átláthatóságra,természetesen ehhez az a tény is hozzájárul nagymértékben,hogy anya lettem és átrendeződtem a prioritásaim. Az egyszerűség iránti vonzódásom már kamaszkorom után jelen volt legbelül,de csak részeket tudtam megvalósítani belőle,pl.az öltözködésem kezdett letisztulni,kezdtem egyre inkább befele figyelni,jógázni,meditálni,kezdtem megszeretni a rendszerezést,a rendet,a különc,de mégis egyszerű elemeket az életembe.
Mindig úgy éreztem,hogy egy folyamat része vagyok,valahogy még nem éreztem magam megérve arra,hogy kimondjam,felvállaljam,elejébe menjek a fogyasztói hullámnak,hiszen még mindig voltak alkalmak amikor elcsábultam-ilyen kategória pl.a cipők,könyvek,talán ez meg is marad,de csak ésszel és mértékkel-de alapvetően éreztem,hogy valamikor „megérkezem” majd,kibontakozik a legbensőbb énem és akkor majd mindent tisztán/tisztábban látok majd...Ez a pillanat lányom születése volt,pontosabban már akkor felismertem amikor az ő érkezésére készültem….amikor azon álmodoztam,hogy milyen világba szeretném őt fogadni,milyen példát,útmutatást,életleckét tudok neki mutatni. Akkor tisztult le minden számomra:ha nem szeretném,hogy a kislányom is „csak” része legyen a fogyasztói hullámnak,hogy magával ragadják a megfelelési kényszer hullámai,akkor nekem/nekünk kell megteremteni ezt a környezetet számára,a biztonságos,lényegre fókuszáló,egymásra figyelni tudó,egymás idejéből adó család környezetét,tehát EGYSZERŰSÍTENI,átprogramozni kell. Ha valami egyszerű, akkor kevesebb időt, kevesebb gondolkodást, kevesebb erőfeszítést igényel – tehát pihentet, lelazít, befogadhatóvá tesz és a képessé válsz az igazi értékekre fókuszálni.
Ami a legfontosabb,mindezt csak önismerettel,befele fordulva,lazán lehet,nem tudunk az életünkön görcsösen,izomból, drasztikusan változtatni...Lehet,de nem érdemes,mert nem lesz időtálló!
Nálad mi hozta el a „megvilágosodást”?Hogyan élted meg a fordulópontot az életedben?Szívesen olvasnám a Te történetedet is:lehet még csak az elején vagy,lehet már kezded felismerni,hogy szükség van változásra és lehet,hogy már „nyakig” benne vagy….Bárhol is legyél az utadon,tudd,hogy JÓ ÚTON HALADSZ,TARTS KI,A JÓ DOLGOKHOZ MINDIG IDŐ KELL!
